Tükörlelkek-Odaát/Supernatural
Tükörlelkek
Írta:Narezuya Am'aridot
Odaát/Supernatural fanfiction
yaoi/durva nyelvezet/eredetitől kicsit eltérő karakterjellemek
Prológus
Mikor Ludwig felnézett a csengő halk hangjára és meglátta a belépő Noelt,kis híján olyan cifra szitokáradat csúszott ki a száján,amit még egy iszákos katona is megirigyelt volna. Azonnal észrevette,hogy barátja megint beszedett valamit,és ehhez még nagyon orvosi diploma sem kellett volna.
Noel bizonytalan léptekkel közeledett a pult felé,csurom víz volt mindene és a tekintete olyan ködös és kába volt,hogy a pult mögött álló férfi is megijedt tőle.
-Noel...?-kérdezte,bár tudta hogy teljesen feleslegesen tesz erőfeszítéseket a kommunikáció bármilyen formájára. Nem.Noellel ilyenkor képtelenség beszélni.-A büdös francba is!
Kisietett a helyéről és elé lépve megfogta a karját.
-Gyere,csurom víz vagy.Meg fogsz fázni ha ezekben a göncökben maradsz.-bár sem választ,sem bármiféle reakciót nem kapott,az azért reménnyel töltötte el,hogy a másik engedelmesen lépkedett vele hátra a raktárba.
Szerencséjükre Cecilia aznap szabadnapos volt,mert Ludwig biztos volt benne,hogy a lány nem lenne ilyen megértő Noellel.És a férfinak most legkevésbé egy alapos dorgálásra van szüksége.Pláne,hogy fel se fogna,mit mondanak neki.Sóhajtott.
-Mi a szart szedtél már megint be...?-kérdezte félhangosan,csak úgy magától,miközben egy törölközővel törölgette a másik haját.Kis híján el is ejtette,mikor a halk,rekedtes hangot meghallotta.
-Megint láttam...-Noel vontatottan,akadozó nyelvvel beszélt;kábult tudata alig fogott fel valamit a világból.
-Mit?Mit láttál Noel?-kérdezte nyelve egyet.Pontosan tudta,mit láthatott a férfi,amiért megint ehhez a módszerhez folyamodott.De úgy tűnt,ha beszél ezekről,kikeveredik kicsit a kábulat ködéből és ismét normális lesz.
-Minden csupa vér volt...Úszott...A falak...És ő ott feküdt....Ott feküdt...
Olyan erővel markolt társa karjába,hogy Ludwig felszisszent.
-Au...!Noel,ez...-kezdte volna a tiltakozást,de a másik folytatta és benne bennerekedt a tiltakozás.Döbbenten hallgatta a másik szavait.
-Dean...Sam...Még Cas is...Ott feküdtek...Érted?!Minden...csupa vér volt...!Vér...Vér mindenütt....Vér....-ismételgette egyre hisztérikusabban, a saját arcához kapva.
Ludwignak nagy önfegyelmébe került hogy észbe kapva megállítsa mielőtt véresre karmolta volna a saját arcát.Megtette nem egyszer;sokszor éppen a szeme láttára,mert képtelen volt mozdulni,annyira sokkolták az elhangzottak. De ez a mostani...Még neki is új volt.Eddig számtalanszor végighallgathatta,hogyan halt meg Joel.Azt már szinte olyan részletességgel maga elé képzelhette,mintha ő is ott lett volna azon az elátkozott éjszakán.
Viszont...
Összeszedte magát és tenyerébe fogta a másik arcát.A gyógyszerektől vagy ki tudja,éppen drogtól ködös tekintetbe nézett.
-Noel...Noel,figyelj rám...
Mintha értelem csillant volna meg az aranybarna-zöld szempárban.Remélte,hogy tényleg így van.
-Lud...?
-Igen én vagyok az.-megkönnyebbült sóhaj.-Noel...?
-I–Igen...?
Komolyan nézett a szemeibe,és remélte hogy kérdése eljut a másik tudatáig.
-Noel,ki az a Dean?
-Hogy...kicsoda...?-kitágult pupillák;száraz,cserepes ajkak.És nehézkes beszéd ismét.
-Beszéltél három emberről.Kik ők?Dean,Sam és...Cas...Kik ők,Noel?
Ám választ már nem kapott.Barátja ismét visszasüllyedt a delíriumos,édes tudatlanságba.Szaggatottan vette a levegőt,és le-lecsukódtak szemei,jelezve hogy mindjárt teljesen kiüti magát.
Ludwig ingerülten sóhajtott,és nem firtatta tovább a dolgot.Betudta egy hirtelen jött delíriumos képzelgésnek.Talán Noel az úton hallotta ezeket a neveket,és itt összehordott egy jó kis katyvaszt.
Még egy sóhajt hallatott,ami inkább lemondó volt,és nekiállt szárazra törölni,és a raktár végében pont az ilyen esetekre felállított ágyhoz cipelve oda fektetni a másikat.
Rohadtul ki volt ettől az egésztől.Egyre inkább úgy érezte,ő maga is egy csődtömeg.Megígérte Joelnek...Bassza meg,hiszen megígérte neki nem sokkal a halála előtt,hogy ha vele valami történne,mindent el fog követni hogy megóvja Noelt mindentől.Mindentől!
Erre most itt vannak és....
Kifelé menet ököllel a falba vert egyet,majd fájós kezét markolva,az orra alatt káromkodva hagyta el a helyiséget,lekapcsolva a villanyt odabent.
Nem.Az nem történhet meg hogy kudarcot valljon!
Megmenti ezt a férfit még akkor is ha belegebbed a próbálkozásokba.Igen,ezt kell tennie.Nemcsak Joelért és a bent alvóért,hanem már saját magáért...a nyugodt lelkiismeretéért is.
1.fejezet
Órákkal később Noel sápadtan,kimerültnek és betegesnek tűnő arccal bukkant fel az ajtóban.A félfába kapaszkodva igyekezett megtartani magát.
-Lud...?-kérdezte rekedten,kiszáradt torokkal.
A másik felkapta a fejét és azonnal ott termett.
-Noel!A frászt hoztad rám!Mégis mi a franc ütött beléd,ha?!Elment a maradék józan eszed is?Ha már nem tudod megállni...Nem,ne nézz így rám,a picsába is!Tudom milyen szar érzés...Az egész...De akkor is!Ha már nem tudsz másként élni mint ezekkel a szarokkal,legalább...Maradj otthon mikor betépsz!Akár tüdőgyulladást is kaphatsz ha a szakadó esőben órák hosszat kint kóricálsz!
Noel a homlokára tapasztott a kezét és felnyögött.
-Könyörgök ezt most ne...Széthasad a fejem...És szomjan halok...Van valami innivaló?
-Ne is álmodj róla hogy itt is piálni fogsz!
-Vízre gondoltam...-a megfáradt és elgyötört hangra Ludwig nagyot nyelt.Minden elhatározása,hogy Ceciliához hasonlóan mostantól ő sem fog kesztyűs kézzel bánni Noellel,egy pillanat alatt elszállt.
Helyette megfogta a másik karját és atyáskodva az egyik székhez támogatta.-Ülj csak le.Mindjárt hozok egy kis vizet.
-Egy aszpirint is hoz....
-Nem.Ha akarod,megmasszírozom a vállaid meg a fejed,de nincs több gyógyszer mára.Bírd ki.
-De...-kezdett volna tiltakozni,de Ludwig leintette.
-Elég,Noel.Inkább ha ittál,átmegyünk Sarah-hoz a vendéglőbe.Délután kettő van és ahogy elnézem,te még nem ettél ma.
-Nem igazán vagyok éhes...-motyogta maga elé.
-Az lehet.De lassan olyan sovány leszel,hogy ha oldalt fordulsz,nem is lehet majd látni téged.A ruháid is csak lógnak rajtad.Apelláta nincs,megyünk enni ha ittál.-azzal előhalászott egy üveg ásványvizet és a másik kezébe nyomta.Kis idő múlva sóhajtva vette vissza és lecsavarta a kupakot amivel Noel nem boldogult.-Tessék.
Noel nem szólt egy szót sem,csak a szájához emelte az üveget és mohón inni kezdett.Abba sem hagyta csak amikor felét már megitta.Akkor felnézett a másikra.
-Lud...
-Hm?-fordult felé,mivel addig a polcokon ücsörgő babákat porolta.
-Sajnálom...Nem akartam...-elakadt a szava,és lesütötte a pillantását.-Sejtem...nem,tudom....Pontosan tudom,mennyire kínos ez az egész nektek,és hogy....mennyire szánalmas vagyok...Egy rohadt drogos....Alkoholista...Ne...Ne vágj közbe.Ez az igazság,és én tisztában is vagyok vele.Csak...Nem megy a változás.Egyszerűen képtelen vagyok rá hogy elviseljem az életet ezek nélkül!Ha nem vagyok kiütve...Csak azt az éjjelt látom újra meg újra leperegni magam előtt...
Ludwig ekkor odalépett mellé és a vállára tette a kezét.
-Noel...Ami aznap történt...Nem a te hibád volt.Ezzel az önmarcangolással nem mész semmire.Joel sem akarná hogy ezt tedd magaddal.
-Fogalmam sincs,mit akarna vagy...Hiszen halott.És ne mondd hogy nem az én hibámból...
-A francba is Noel!-elé guggolva megragadta a vállát és kényszerítette hogy ránézzen.-Nem te voltál az aki...Nate volt,aki azzal a kalapáccsal...Ezt értsd meg!Hogy nem tehettél volna semmit.Ha akkor nem engeded szabadságra Joelt,most te volnál halott.És ő tenné ezt magával.Ezt akarnád?Nem hinném.És ő sem akarná hogy tönkre tedd magad azért mert az exed ezt művelte.Sőt...Biztos vagyok benne,hogy azt akarná hogy megbocsáss végre magadnak és elfelejtsd ezt az egészet.
Noel keserű szusszanást hallatott.
-Még...Még ha így is lenne....Ha képes is lennék rá...Nézz rám,Lud.Nézz meg jól.Már képtelen lennék leállni a nyugtatókkal...Ha elkábulok,nem hallom ahogy hörög...Ahogy küzd az életéért a karjaimban...És nem kell újra meg újra látnom ami történt akkor....A vért a kezemen és a ruhámon...Mert látom.Minden egyes nap.Persze Garreth doki szerint nincs itt minden rendben.-bökött a halántékára keserű mosollyal.-Szerinte megzavarodtam Joel halála miatt és hallucinálok.Lehet hogy igaza van...Nem érdekel.Csak az hogy legalább amíg be vagyok állva,nem látok és nem emlékszek semmire.
Ludwig erre nem tudott mit mondani.Tudta jól,hogy tiszta pillanataiban Noelt olyan rémképek gyötörték,amik...Tisztelte a férfit minden gyarlósága ellenére,hiszen tisztában volt vele hogy mások már beleőrültek volna ezekbe a dolgokba. De Noel-bár rengeteg helytelen lépést tett már meg eddig,mégis...Nem,ő nem tört meg.Ebből a szempontból legalábbis még nem.
Sóhajtott.-Rendben van.Tudom hogy hiába vagyok itt én,hiába van Cecilia...Mi is csak fokozzuk ezt,hisz rá emlékeztetünk.De Noel...Mi ketten azért vagyunk itt hogy vigyázzunk rád.-És mennyire nem hazudok most...mekkora igazság van ebben...gondolta keserűen.Kívül azonban nem mutatta ezt.Magára erőltetett egy mosolyt és felkelt.-Gyere,menjünk át végre Sarah-hoz.Meghívlak egy pitére...Vagy bármi másra.
-De....
-Nem,nincs de.Enned kell.Szörnyen sovány vagy.
-Gondolom lecsekkoltad mikor átöltöztettél...-motyogta maga elé kicsit elveszetten.
Ludwig erre elnevette magát és vállon veregette.
-Naná.Mindent de mindent alaposan szemrevételeztem ám!
-Jesszusom...-temette arcát a kezébe Noel,és kusza tejfölszőke lobonca előreomlott.-Nem vagy te egy kicsit nagyon...Izés?
-Izés?
-Perverz,na...
-Csak vicceltem ám,ne vegyél komolyan.Nem szokásom a szétcsúszásban lévő,kiütött főnököm molesztálása.Ha akarnék valamit azt akkor tenném mikor józan vagy.De ne terelj.Menjünk.Adok egy esernyőt mert még mindig esik.-azzal besietett a pult mögé és két teljesen egyforma,barna-fehér,a bolt cégérét-egy baba sziluettjét- hordozó,kis masnikkal díszített ernyővel tért vissza.Az egyiket ellentmondást nem tűrően Noel kezébe nyomta és felhúzta őt a székről.
-Gyere már te buta.-karolt belé és magával vonszolta,nem törődve a másik tiltakozásával.
Negyed óra múlva egy közeli kis vendéglőben ültek az egyik asztalnál és az étlapot bújták.Azaz Ludwig bújta,mert Noel csak meredt maga elé.Nem bírta a társaságot,a lopva rá szegeződő tekinteteket...
Nagyon is jól tudta,miket gondolnak róla a városban,és ez csak rátett még egy lapáttal a depressziójára.Persze megértette Ludwigot és a szándékait is,de hát....
Képtelen volt maga mögött hagyni a múltat és tovább lépni.Nem,arra gondolni sem tudott.
Hogy úgy járkáljon az emberek között,mint aki teljesen jól van?Aki már túltette magát az egészen?Aki nem látja mások szemében a sajnálatot vagy éppen a gondolatot,hogy bár inkább az öccse lenne életben...
Kezébe temette arcát és rákönyökölt az asztalra.Onnét nézett fel az őt bámuló férfira.
-Bocs....-mondta halkan.-Kezd kitisztulni a fejem,és...
-Értem.Hazavigyelek inkább?
Noel a fejét rázta.-A boltba...Nem akarok egyedül lenni abban a házban...
Ludwig bólintott.
-Kibírod még egy kicsit?
-Igyekszem tartani magam.Nem akarok teljesen szétcsúszni.-Noel komolyan nézett a másikra.-Igaz hogy vannak problémáim,de nem akarom hogy túlnőjenek rajtam.Éppen elég hogy...
Nem fejezhette be,mert egy férfi lépett be az ajtón és a pulthoz sietett.
-Sarah,képzeld,megint megtörtént.-mondta komoran a mögötte álló bájos lánynak,aki erre a szája elé kapta a kezét.
-Atyaég!
Az egyik vendég feléjük fordult.
-Mi az már megint Harris?
-Megint találtak egy hullát,Jeffrie.Ezúttal Joseph Lowellt.Otthon kapott infarktust.
-Mi ebben a meglepő?-szólt közbe egy másik bent iszogató vendég.
-Huszonegy éves volt.És nála is ott volt az a...-itt lopva Noelék felé tekintett.Bizonytalanul nézett,hiszen bár Noel lesütötte a pillantását,Ludwig keményen állta tekintetét,és kétséget sem hagyott benne afelől,hogy visszaszólna neki.Mégis,pillanatnyi habozás után folytatta.-A lakásán ott volt egy Scanton-féle baba.
Izgatott pusmorgás kezdődött erre,és többen is az asztaluk felé tekintgettek.Ki nyíltan,ki lopva.
Ludwig összevont szemöldökkel nézett vissza rájuk.
-Mielőtt még felesleges spekulációkba kezdenek emberek,közölném,hogy mint azt az előző esetnél elmondtam,a boltból másfél éve egyetlen babát sem adtunk el.A tulajdonos tragikus halála után,mint azt önök is tudják,a bolt bezárt.-a további kérdezősködéseket,vagy esetleges vádaskodást megelőzendő felkelt,karonfogta Noelt és maga után húzta az utcára.
-Sajnálom...-mondta mikor észrevette,hogy a másik egész testében reszket.
-Csak...Csak hagy menjek vissza a boltba...Kérlek...-ismét az a könyörgő hang amivel nem tud megbirkózni.-Kérlek...Kérlek...
-Rendben,visszamegyünk máris.Csak nyugodj meg No.Ne kezdj pánikolni vagy ilyesmik.Nem történt semmi baj.-nyugtatni igyekezett őt,hisz a legutóbbi esetnél elég durván...Nem,ez nem a megfelelő szó rá.Rémítő volt,ahogy kibukott.
Ludwig életében kevés dolog volt,amitől félt.Egykori "családja",na igen...Tőlük.De mióta odaköltözött a kisvárosba,és először Joel keze alatt dolgozott,majd Noel mellett gondozta a boltot,nem félt semmitől.
De azon a napon....
Noel arca falfehér volt,egészen eltorzult és a hisztéris rohamai egyik igen durva változatát produkálta.Emlékezett rá,hogy Garreth-akit ő sarlatánnak tartott,aki csak arra jó,hogy újabb gyógyszerekkel tömje Noelt-három adagnyi nyugtató és altató keverékét injekciózta be neki,mire egyáltalán annyira lenyugodott,hogy abbahagyta az üvöltözést,karmolászást és harapdálást.
Ezt megelőzendő Ludwig magához karolta a férfit és gyors léptekkel visszavitte a boltba,ahol leültette hátul az ágyra és elé guggolt.
- Ne figyelj oda rájuk.Ostoba,pletykás népség.Ha valóban lett volna ott egy baba,amit mellesleg kétlek,Travis felügyelő már itt lihegne a nyakunkban,mint legutóbb.De nincs itt.Nem lennék meglepve,ha ezek már ott is rémeket látnának ...vagy esetünkben babákat,ahol egy légüres semmi van.-megfogta a másik kezét és gyengéden megszorította.- Pihenj le egy kicsit.Hátha vissza tudsz aludni.Telefonálok Ceciliának,hogy hozzon be majd valamit enned jó?
Noel végre felemelte a fejét,és a szemébe nézett.
-Mi...Mi folyik itt,Lud?-kérdezte rekedtes ,szinte kétségbeesett hangon.-Miért...?
-Ne.Kérlek,hagyd ezt abba,No.Megint ki akarsz bukni?-felkelt és szelíden,de határozottan az ágyra nyomta a másikat,aztán betakarta.-Tudom,mik járnak a fejedben.És hogy mindent magadra veszel.De ha így folytatod,tényleg beleőrülsz.Nem történt semmi.Csak egy pasas infarktust kapott.Ennyi,kész,vége.Nem kell túlbonyolítani,vagy feleslegesen idegelni magad vele.Aludj egyet,jó?-nézett rá kérlelően,majd elfordult hogy kimenjen,ám Noel megragadta a kezét,ezért visszafordult hozzá.-No...?
-Lud...Félek...-színtelen,elgyötört hang.-Mi...Mi van,ha tényleg...Ha én tényleg...
-Nem.-megrázta a fejét,és lehajolva megsimogatta a másik arcát.-Nem vagy se őrült,se gyilkos,se semmi ilyesmi.Egy összezavarodott,elesett férfi vagy,aki a testvére halála miatt képtelen tovább lépni.Ez minden.Az a rakás babonás idióta meg adja alád a lovat a marhaságival.Inkább tényleg próbálj meg pihenni egy keveset.Mármint rendesen pihenni.Én hozatok Ceciliával kaját.Megesszük utána hármasban.És ma nálunk alszol.Oké?
-Nem igazán hiszem,hogy...Nem akarok zavarni.
-Ne beszélj már zöldségeket.-rámosolygott.-Te sosem zavarsz minket.Na,mostmár tényleg pihenj,oké?-ujjai ismét végigfutottak a másik homlokán és a vígasztaló,megnyugtató érintés mintha elérte volna a célját.Noel egy halk sóhaj után lehunyta a szemét és lassan álomba merült.
Ludwig felemelkedett és biztató arcára jeges komorság ült ki.Elindult kifelé a raktárból,és közben amellett hogy azt tervezgette,mit hozasson a kolléganőjükkel aki egyben a barátnője is volt,magában egy iszonyú és lassú, de fájdalmas végen kezdett töprengeni annak,aki ezt tette a bent alvóval.Mert hogy valaki manipulálja és kihasználja a fivére halála miatti gyászát,az biztos.
Jégkék tekintetével a raktár melletti kis szoba ajtajára pillantott.Az mindig zárva volt Joel halála óta.No nem érzett erőt magában ahhoz, hogy egyszer is bemenjen oda..Szerencsére.
A férfi bele se mert volna gondolni,mi történne,ha egyszer mégis erőt venne magán és megtenné.Ha szembesülne vele,hogy a pletykák igazak,és a bolt babái valóban a hullák mellől kerülnek elő.Vagy legalábbis hogy a boltból bizony elvitte őket valaki.
Betette maga után az ajtót,és a pulthoz sétált.A telefonért nyúlva tárcsázta Ceciliát.
2.fejezet:
"Az ablaknál álldogállt,kifelé bámulva.Odakint havazott éppen,a földet és a lombjukat vesztet csupasz fákat vastag fehér réteg takarta már,eltűntetve így az ősz gyászos nyomait a hatalmas kertből.Na nem mintha nem szerette volna az őszt.Épp ellenkezőleg.Az volt a kedvenc évszaka,az összes elázós,elkésős nappal együtt,amikben akkor része volt.Mert kárpótolta érte a látvány,ami minden egyes alkalommal megajándékozta valami csodálatossal.Például ott volt a középsuli,ahol először kezdett érdeklődni a könyvek iránt.Az irodalom akkor tette a rabjává.Aztán szintén ősszel ismerte meg Ludwigékat,akik Joel boltjában dolgoztak.És....Ősz volt,amikor mostani párjával először találkozott.Az azomban már egy éve volt,és most már a második karácsonyukra készültek.A második közösre...Elmosolyodva figyelte tovább a hópelyhek táncát,miközben keresztbefont karokkal dőlt a széles beugró falának.
Első karácsony egy hatalmas és zajos családi katyvaszként,a második szerencsére már kettesben.
Mosolya tovább szélesedett a gondolatra,ami ilyenkor mindig megrohanta.Aztán majdnem megugrott,mikor egy meleg kezet érzett a vállán.
-No,te már megint mit álmodozol a kertet bámulva.Komolyan kezdek féltékeny lenni azokra a gazokra!-a szemrehányónak tűnő hang azomban már nem érte el a hatását.
Azonnal párja felé fordult és a dereka köré fonta a karjait.Amaz így nem tudta időben elleplezni fülig érő vigyorát.Helyette kipirulva sütötte le a szemét,mint mindig ha zavarba jött.
-Jesszus,No,ne bámulj már így!Csak vicceltem.-erre lehajolt és csókot nyomott a fejbúbjára.
-De ha egyszer imádom mikor ilyen aranyos vagy...A nagy vadász...Egy szelíd kiscica lett,mióta megismert engem.-keze lentebb siklott és még közelebb húzta magához a másikat,aki engedelmesen hagyta ezt,és karjaival átfogta a derekát.
-Nem tehetek másként.Eddig miattad nem,most meg....-elhallgatott és fejét Noel mellkasára hajtotta ábrándos arccal.-Alig hiszem el....
-Nekem nem kell mondanod.Én még kevésbé.De...Örülök.Annyira,hogy nincsenek is rá szavak.Köszönöm,hogy engem választottál,Sam.-lehajolva megcsókolta a másik puha ajkait,majd meglepetten vette tudomásul,hogy háta a falnak ütközik,és szerelme birtokló hevességgel csókolja ahol csak éri.
-Ne szövegelj...Akarlak,de azonnal!-közölte felnézve rá,és barnászöld szemeiben valóban csak vágyat lehetett látni.Kezei már rég az inge alá szemtelenkedtek,és csípőjét az övének nyomta.Aztán váratlanul megragadta a kezét és a nappali felé kezdte húzni.
Engedett neki,persze hogy engedett,hisz az ő vére is felpezsdült erre a csábító attitűdre.Egyetlen percre átfutott az agyán,hogy Sam régebben nem volt ennyire buja,de aztán elintézte ezt azzal,hogy mindenki változik.Ki erre,ki arra.Ő is változott,rengeteget.Miért ne lehetne a csendes és komoly,okoskodós Sam egy igazi érzéki Sammy?
Arra eszmélt fel,hogy háta a puha,bolyhos szőnyeggel fedett padlónak ütközik a kandalló előtt.Felbámult a kipirult arcú férfira és a félhosszú,barna tincsekbe túrt felemelt kezével.
-Beindít mikor ennyire magad alá gyűrsz....-súgta oda neki vigyorogve,mire amaz megnyalta az ajkát.
-Ne kérdezd,mi van velem,de ha most azonnal nem dugsz meg,istenre mondom,hogy....-a felindult hangra felvonta a szemöldökét,és egy pillanat alatt maga alá teperte a másikat.
-Ha nem?Akkor mi lesz,kicsim?-húzta sunyi vigyorra a száját,de csípője már a másikénak nyomódva ingerelte.
-Jesszus,No,ne csináld ezt velem.-nyögött fel.-Most ne...nem kell az előjáték,nem kell a romantika...Csak gyere belém...Úgy érzem,mindjárt megőrülök ,ha nem teszed meg....-kapaszkodott remegő kezekkel a karjába,és könyörgő tekintettel nézett rá.-Kérlek....
-Tudod,hogy nem szeretem elsietni a dolgokat,édes.-hajolt le és egy szenvedélyes csókkal beléfojtotta a további szavakat.Mohón csókolta,kezeivel felfedezőútra indult a testén,és lassan megszabadította attól a pár ruhadarabtól,ami takarta a testét.-Valahogy a farsang jut eszembe erről.-súgta a másik fülébe,mire az kicsit megremegett és ajkát nyögés hagyta el.-Emlékszem,akkor abban a tógás vacakban voltunk,és te letámadtál.Berángattál a függönyök mögé,nekem meg a szavam is elakadt mikor felhúztad...alatta meg semmi....-sóhajtott egyet,direkt ingerelve tovább a másikat.-Majd megállt bennem az ütő is.És ahogy aztán hozzám törleszkedtél...Atyaég!-kuncogott egyet.-Életem legjobb menete volt,ezt elismerem.Még most is remegnek a lábaim,ha csak rágondolok.Főleg mikor a függönybe kapaszkodtál és azt hittük,menten leszakad....
-Noel Scanton!-Sam megragadta a grabancánál fogva és kicsit megrázta.-Ide figyelj,ha tovább gyötörsz,én kicsinállak és megdugatom magam a hulláddal!-fenyegete meg remegő hangon,aztán felnyüszített,mikor a másik keményen rámarkolt az ágyékára.
-Igen,cicám?-kérdezte aljasul,és megnyalta kiszáradt száját.-Komolyan ilyen mocskos kis gondolataid vannak?
-No,kérlek....-persze Sam tudta,hogy vegye le a lábáról.Ehhez nagyon is értett.Elég volt a bánatos kiscicaszemeket bevetnie,és Noelt máris a kenyerére kenhette.Esetenként szó szerint is,állapította meg magában a vörös hajú hirtelen.Dehát hogy is lehett volna ellenállni ennek a kis szörnyetegnek,aki a karjaiban remegett.
-Akkor...Segítesz levetkőznöm?-kérdezte,de azonnal meg is bánta,hogy ezt kérte a másiktól,mert a ruhái finoman szólva is cafatokra tépve kerültek a padlóra.Csak pislogni tudott,mikor Sam megragadta a karjait és most ő gyűrte maga alá a meglepett Noelt.
-Amikor azt mondtam,most azonnal akarom,azt komolyan mondtam.Ne játszadozz velem,No,mert...-az ajkába harapott,és lehunyt szemmel sóhajtott egyet.-Igen...ott.....Ez az,megy ez neked....-sóhajtotta elégedetten,mikor amaz simogatni kezdte.-De hátul is.Nem bírom visszafogni sokáig,szóval jobb ha igyekszel előkészíteni.Vagy így foglak meglovagolni.
Ezennemű fenyegetését aztán be is váltotta,mikor szerinte túl sokáig szöszölt a simogatással.Egyszerűen ellökte a másik kezeit és mire egy szót is szólhatott volna,már ráült.
Nagyot nyögve csusszant rá,és megtámaszkodott a mellkasán.Pár percig levegő után kapkodva pihent,aztán lenézve rá mozogni kezdett.
Noel a combjaiba markolt és elkerekedett szemekkel nézte őt.Az érzés túl jó volt és túl...Hát,nem talált rá jelzőket,de...Atyaég.....
Sam lehajolt hozzá és mohón megcsókolta.És itt veszítette el a fonalat a tovvábbiakat illetően.
...
Később arra eszmélt fel,hogy Sam rajta heverve az igazak álmát alussza édesdeden.Elmosolyodva sepert ki pár rakoncátlan tincset a homlokából és megpuszilta,mire mormogott valamit,és kis mocorgás után anélkül hogy felébredt volna,békésen szundizott tovább.
…
A karácsony eseménytelenül telt,leszámítva a váratlan betoppanó meglepetés tesót és annak kis háziangyalát.De legalább ez alkalommal nem álltak neki beállva végigszeretkezni a házat...Noel már ezért is hálás volt.Bár lehet,most az sem zavarta volna.Túlságosan is el volt foglalva Sam most már totálisan furcsa viselkedésével.
Az egész azzal a bizonyos szeretkezéssel kezdődött.Aztán jött sorban a többi.A hangulatingadozás...A csokoládészószos csirkemell...Sam a továbbiakban úgy viselkedett,mint aki megőrült.